Nem lerágott csont: a csontetetésről állatorvosi szemmel

A vadon élő ragadozók természetesen megeszik zsákmányuk csontjainak egy részét is. Ebből kiindulva, sokan ma is adnak kutyájuknak és macskájuknak csontot. De Kedvenceink általában sokkal hosszabb ideig élnek, mint a vadállatok, az oltásoknak, gyógyszereknek, állatorvosi ellátásnak, a kiegyensúlyozott tápláléknak és a sokkal biztonságosabb körülményeknek köszönhetően. Pont azért, mert Gazdiként mindent megteszünk értük. Akkor adhatunk-e csontot vagy sem?

Következzenek a pro és kontra érvek a csontetetés kapcsán – állatorvosi szemmel.


Milyen előnyei lehetnek, ha csontot adunk kutyánknak vagy cicánknak?

A csontok természetes kalciumforrást jelenthetnek Kedvenceink táplálékában, ám a kalciumot kellő mennyiségben a jó minőségű, az életkornak megfelelő tápok is tartalmazzák, vagy különféle takarmánykiegészítőket is adhatunk kutyánknak vagy macskánknak.


A csontok rágása kétségtelenül segítséget jelent Kedvenceink fogainak tisztán tartásában, a fogkövesség kialakulásának lassításában, ám ugyanerre a célra a különféle, nem csontból készült jutalomfalatok, speciális fogkrémek és fogkefék is alkalmasak.


A csontok bevethetők élénk idegrendszerű, nehezen elfárasztható kölyköknél is, hiszen hosszan tartó elfoglaltságot és általunk megengedett rágcsálást biztosít nekik. De ezt a funkciót a sokféle, akár táplálékkal megtölthető játék is ugyanilyen jól (ha nem jobban) betöltheti.


A csontetetés kapcsán néha felmerül, hogy így javítsanak a hígabb bélsár állapotán. Ám az nagyon nehezen állítható be, hogy mennyi csont lenne megfelelő Kedvencünk táplálékában, mert nagyon könnyen szorulást okozhat.


A csontetetés veszélyei

A kutyák tényleg szeretnek rágni, a kölykök pedig így is ismerkednek az őket körülvevő világgal, ám a csontok veszélyesek lehetnek és súlyos sérüléseket okozhatnak.


A könnyen, szilánkosra törő baromfi csontokat soha, semmilyen körülmények között ne adjuk Kedvenceinknek! A főtt vagy sült csontok is sokkal könnyebben hasadnak szét rágás közben, az éles végek pedig nagyon veszélyesek!


A csontok rágásába szó szerint beletörhet Kedvencünk foga. Nemcsak a törött fogak nagyon fájdalmasak, hanem a fogászati kezelés utáni gyógyulás sem sétagalopp, legyen szó akár foghúzásról vagy gyökérkezelésről.



A csontok törött szélei borotvaélesek lehetnek, rágás közben könnyedén megsérthetik a fogínyt, a nyelvet vagy a lágyszájpadlást.


Nagyon gyakran a csontok darabjai megakadhatnak az állkapocs ágai (általában a felső állkapocsnál) között. Ilyenkor Kedvencünk mancsaival kétségbeesve próbál megszabadulni a beékelődött csonttól, karmaival felsértve az arc bőrét. Ez a helyzet nemcsak nagyon fájdalmas, hanem kifejezetten ijesztő is számukra, a csontot legtöbbször csak altatásban lehet eltávolítani.


A rágás közben képződő éles szilánkok nyeléskor felsérthetik a torok lágy szöveteit vagy akár a légcsőbe is bekerülhetnek, ami fulladáshoz vezethet!


Nyelőcsőben elakadt csontdarab röntgenfelvételen (beavatkozás előtt és után)


A nyelőcső lefutásában három anatómiai szűkület található, ezeken a pontokon a csontdarabok még könnyebben elakadhatnak. A megakadt csontok körüli szövetekben vérkeringési zavar alakulhat ki, ami a mechanikai kártétellel együtt a nyelőcső átlyukadásához vezethet. A nyelőcsőből a nyakba vagy mellüregbe kerülő tartalom súlyos, akár életveszélyes gyulladást okozhat.


Nyelőcsőben elakadt csontdarab (endoszkópos beavatkozás)


Ha a nyelőcsövön át is jutnak, előfordulhat, hogy a túl nagy csonttöredékek nem tudnak a gyomorból a bélbe továbbhaladni, elakadnak a gyomorban, így eltávolításukhoz endoszkópos vagy műtéti beavatkozásra lesz szükség. Az éles csontdarabok ugyanúgy, mint az emésztőrendszer korábbi szakaszain, itt is sérülést okozhatnak, akár a gyomor fala is átszakadhat. Ha a gyomortartalom a hasüregbe kerül, akkor hashártyagyulladás alakulhat ki, egy olyan súlyos fertőzés, ami akár az állatorvosi kezelés ellenére is végzetes lehet Kedvencünknél.


A csontok a bélrendszer későbbi szakaszaiban is okozhatnak elzáródást vagy megsérthetik, átszúrhatják a bél falát, ami szintén hashártyagyulladáshoz vezethet.


Idősödő Kedvenceinkben nemcsak az anyagcsere, hanem a bél mozgása is lassul, ami eleve szorulásra hajlamosít. Nem ivartalanított kan kutyákban ráadásul gyakran tapasztalható a prosztata megnagyobbodása, ami kívülről szűkíti a végbelet. A lassabb bélperisztaltika miatt a béltartalom több időn át marad a vastag- és végbélben, ezért keményebbé és szárazabbá válik, ami tovább nehezíti, hogy kiürüljön. Ilyenkor az emésztetlen csontdarabok könnyebben feltorlódhatnak, és bélsárrekedés alakulhat ki. Ez rendkívül fájdalmas a kutya számára, mivel a csontdarabok felsértik a vastag- és végbél érzékeny nyálkahártyáját. Az összeállt tartalmat altatásban, beöntéssel lehet mechanikusan eltávolítani, ami a sérült nyálkahártya miatt nagy mennyiségű vérzéssel járhat. Megacolon is kialakulhat, ha a bélben megszakad az izomrost.


Számos olyan jelentős kórokozó létezik, amelyekkel a nyers hús és a csontok szennyeződhetnek (E. coli, Salmonella, Listeria). Ezek a baktériumok kutatások szerint nagyobb mennyiségben mutathatók ki a nyers hússal és csontokkal etetett kutyák és macskák bélsarában, fokozott kockázatot jelentve a környezetükben élő, gyengébb immunrendszerű (krónikus beteg, fiatal vagy idős) emberek számára.


Ha felelős Gazdiként szeretnénk minimalizálni a Kedvenceinkre leselkedő veszélyeket, akkor ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy csontot egyenek. Semmiképp ne hagyjuk őket egyedül csontevés közben. Ha fiatalon bírták is, hogy csontot kaptak, öregkorban semmiképp ne adjunk nekik! Tartsuk észben, hogy a csontok által okozott problémák általában csak egyszer történnek meg, mert akinek a Kedvence átesik egy ilyen helyzeten-túlél egy ilyen kórképet, az biztosan nem ad soha többé csontot kutyájának vagy macskájának!